Ruinart

A Ruinart champagne-ház története közel 300 évet ölel fel, amely szorosan összefonódik a pezsgőkészítés forradalmával, a francia történelemmel és a művészetekkel.
A kezdetek és a szerzetesi látomás (1729 előtt)
A történet valójában egy bencés szerzetessel, Dom Thierry Ruinart-ral – 1657 és 1709 között élt, XIV. Lajos kortársa – kezdődik. A Reimsből származó szerzetes a Párizs melletti Saint-Germain-des-Prés apátságban élt és dolgozott, ahol tagja volt a korabeli értelmiségi elitnek. Itt figyelt fel egy új, udvaroncok körében népszerű „buborékos borra”, amely még nem champagne néven futott, de már ekkor lenyűgözte őt. Meggyőződése volt, hogy a szülőföldjén, Champagne régiójában készülő habzóborok előtt hatalmas jövő áll. Látomását megosztotta unokaöccsével, Nicolas-val is.[[CUT]]
A világ első champagne-háza (1729)
Dom Ruinart jóslata valóra vált, amikor XV. Lajos király 1728-ban engedélyezte, hogy a borokat ne csak hordóban, hanem palackozva is szállíthassák (ez elengedhetetlen volt a szénsav megtartásához). Erre reagálva Nicolas Ruinart reimsi kereskedő 1729. szeptember 1-jén hivatalosan is megalapította a Maison Ruinart-t, amely a történelem legelső, kizárólag champagne-gyártásra szakosodott háza lett.
Az üzleti áttörés (1735)
Kezdetben a pezsgő csupán ajándékként szolgált Nicolas textilvásárlói számára. Azonban a buborékos bor annyira sikeresnek bizonyult, hogy 1735-re a Ruinart teljesen felhagyott a posztókereskedelemmel, és minden erőforrását a pezsgőkészítésre fordította. A nemesi udvarok és az európai arisztokrácia gyorsan felfedezték maguknak a márkát.
Úttörő szerep a rozé piacon (1764)
A Ruinart nevéhez fűződik egy másik történelmi elsőség is: a pincészet precíz könyvelési és szállítási naplói bizonyítják, hogy 1764-ben ők értékesítették a világ legelső rozé champagne-ját (akkoriban még „oeil de perdrix”, azaz fogolymadár-szem színű borként hivatkoztak rá).
A kréta-pincék felfedezése és a nemzetközi terjeszkedés (19. század)
A 19. században, Claude Ruinart és fia, Edmond vezetésével a ház globális márkává vált: exportálni kezdtek az Amerikai Egyesült Államokba, Oroszországba és Ázsiába. 1831-ben a Ruinart család nemesi címet kapott a francia királytól. Ekkoriban kezdték el használni a Reims alatti ókori, római kori kréta-bányákat (Crayères) a pezsgők érlelésére, amelyek ma is a ház legfőbb védjegyének számítanak.
Partnerség a művészetekkel (1896)
1896-ban Andre Ruinart felkérte a korszak híres cseh szecessziós művészét, Alphonse Muchát, hogy készítsen egy reklámplakátot a háznak. Ez volt az első alkalom, hogy egy champagne-márka neves művésszel működött együtt. Ez a lépés alapozta meg a Ruinart mindmáig tartó, rendkívül szoros kapcsolatát a kortárs művészettel és a dizájnnal.
Modern kor és az LVMH (20-21. század)
A két világháború súlyos pusztítást végzett Reimsben és a pincészet épületeiben is, de a házat sikerült újjáépíteni. 1959-ben alkották meg az első Dom Ruinart presztízs-cuvée-t a látnok szerzetes tiszteletére. 1988-ban a Ruinart a világ legnagyobb luxuscikk-csoportja, a LVMH (Louis Vuitton Moët Hennessy) része lett, amely biztosította a márka prémium pozícióját és globális növekedését, miközben hű maradt a Chardonnay-központú tradícióihoz.

A Ruinart gondosan műveli szőlőjét, tiszteletben tartva az ősi hagyományokat. A Pezsgő-ház szőlőterületei két fő területen találhatóak.
Sillery: Az egyik legősibb feljegyzett Grand Cru terület, amelynek egy része generációk óta a Ruinart család tulajdonában van. Ez az egyetlen olyan terroir Reims közvetlen közelében, amely Chardonnay Grand Cru minősítéssel büszkélkedhet.
Taissy: Egy Reims melletti Premier Cru falu, amely már a pincészet 1733-as archívumaiban is szerepel. Itt található a ház egybefüggő, 40 hektáros parcellája, amelyet túlnyomórészt 6 és 18 év közötti Chardonnay tőkék borítanak. (Ezen a területen a ház jelenleg egy nagyszabású biodiverzitási projektet – agrár-erdészetet – tesztel).

A globális felmelegedés és a klímaváltozás az egyik legégetőbb kihívás Champagne régióban. A Ruinart – mint a világ legidősebb champagne-háza – nemcsak elszenvedője a változásoknak, hanem az iparág egyik legaktívabb úttörője is az alkalmazkodásban és a fenntartható borászatban.
A felmelegedés alapjaiban írja át a hagyományos pezsgőkészítési naptárat és a szőlő anatómiáját:
Korai szüret (Az augusztusi pezsgők kora): Korábban a champagne-i szüret szinte mindig szeptemberre esett. A 2003-as nagy európai hőhullám óta azonban drasztikusan felgyorsult a folyamat.
A savak elvesztése: A melegebb és naposabb nyarak miatt a szőlőben gyorsabban nő a cukortartalom, miközben a champagne-ok gerincét adó természetes, élénk savtartalom gyorsan csökken.
Kiszámíthatatlan időjárás: A melegebb telek miatt a tőkék korábban rügyeznek, így sokkal védtelenebbé válnak a tavaszi fagyokkal szemben. Emellett a heves viharok és a jégesők is gyakoribbá váltak.
A ház válasza a klímaváltozásra kettős: egyrészt radikálisan csökkentik a saját ökológiai lábnyomukat, másrészt teljesen újfajta pezsgőkkel és technológiákkal kísérleteznek.
A biodiverzitás növelése (A Taissy-projekt), a Ruinart a Taissy-ban található Premier Cru parcelláján egy nagyszabású kísérletbe kezdett. Több ezer őshonos fát és cserjét ültettek a szőlősorok közé és köré. Ezek a sövények és fák folyosókat alkotnak a vadvilág számára, növelik a talaj vízvisszatartó képességét, természetes árnyékot adnak, és odavonzzák a kártevőket pusztító rovarokat, madarakat. Ennek köszönhetően a ház az elmúlt 15 évben 50%-kal csökkentette a vegyszerhasználatát.
Egy új champagne a klímaváltozásra: A Blanc Singulier. A felmelegedésre adott leglátványosabb válaszuk a Ruinart Blanc Singulier nevű cuvée. Ezt a tételt kifejezetten a megváltozott éghajlati korszak szülte (az első kiadásait a rendkívül forró 2017-es és 2018-as évek ihlették).
Ez a pezsgő 100% Chardonnay, de teljesen másként készül, mint a megszokott verziók: a melegebb évek miatt túlérő, alacsonyabb savtartalmú szőlőből magasabb dosage (hozzáadott cukor) nélkül, úgynevezett Brut Nature (nyerspezsgő) stílusban alkotják meg, és az alapborok egy részét tölgyfahordóban érlelik. Frédéric Panaïotis szerint ez a tétel „a jövő blanc de blancs-ja”, amely megmutatja, hogyan lehet megőrizni a komplexitást egy forróbb világban.

A Ruinart kréta-pincéi, vagyis a Crayères (kiejtése: krejer), nem egyszerű tárolóhelyiségek, hanem a világ borászatának legikonikusabb és leglátványosabb föld alatti műemlékei. A Reims városa alatt húzódó pincerendszer 2015 óta az UNESCO Világörökség részét képezi, és a Ruinart pezsgők egyedi karakterének igazi bölcsője.
A pincék eredete a római korig nyúlik vissza. Az itt található krétafalakból bányászták ki a köveket Reims városának (akkori nevén Durocortorum) felépítéséhez. A bányászok fentről lefelé haladva ástak, így hatalmas, fordított tölcsér vagy katedrális formájú üregek jöttek létre.
A Ruinart család a 19. század elején (1831 körül) ismerte fel, hogy ezek az elhagyatott, gigantikus föld alatti terek tökéletes feltételeket biztosítanak a pezsgő érleléséhez. A pincerendszer egybefüggő labirintussá alakult: a Ruinart-hoz tartozó rész ma közel 8 kilométer hosszú, és helyenként a 38-40 méteres mélységet is eléri.